Vámpírtintahal

Vámpírtintahal
Az állat oldalról
és szemből
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Puhatestűek (Mollusca) Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda) Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea) Öregrend: Nyolckarú polipok (Octopodiformes) Rend: Vampyromorphida Alrend: Vampyromorphina Család: Vámpírtintahal-félék (Vampyroteuthidae) Nem: Vampyroteuthis Chun, 1903 Faj: V. infernalis
Tudományos név
Vampyroteuthis infernalis Chun, 1903
Szinonimák
Szinonimák a nem szinonimái: Danateuthis Joubin, 1929 Hansenoteuthis Joubin, 1929 Hymenoteuthis Thiele, 1916 Melanoteuthis Joubin, 1912 Retroteuthis Joubin, 1929 Watasella Sasaki, 1920 a faj szinonimái: Cirroteuthis macrope Berry, 1911 Danateuthis schmidti Joubin, 1929 Hansenoteuthis lucens Joubin, 1929 Melanoteuthis anderseni Joubin, 1931 Melanoteuthis beebei Robson, 1929 Melanoteuthis lucens Joubin, 1912 Melanoteuthis schmidti Joubin, 1929 Retroteuthis pacifica Joubin, 1929 Vampyroteuthis macrope (Berry, 1911) Watasella nigra Sasaki, 1920
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vámpírtintahal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vámpírtintahal témájú médiaállományokat és Vámpírtintahal témájú kategóriát.

A vámpírtintahal (Vampyroteuthis infernalis) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának tintahalalakúak (Coleoidea) alosztályába, ezen belül a Vampyromorphida rendjébe és a vámpírtintahal-félék (Vampyroteuthidae) családjába tartozó faj.

Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.

Rendszertani besorolása

1903-ban, amikor Carl Chun, német tintahalszakértő leírta ezt a fajt, az Octopoda rendbe sorolta be. De azóta megtudtuk, hogy a szóban forgó fejlábúfaj, egy ősi rend legutolsó életben maradt képviselője, azaz egy törzsfejlődéses (philogenesis) reliktum faj. Legközelebbi rokona, és egyben családjának a másik faja, a középső jura korszakban élt, Vampyronassa rhodanica; bár a legújabb kutatások szerint meglehet, hogy nem is közeli rokonok.^[1]

Előfordulása

A vámpírtintahal előfordulási területe minden trópusi és mérsékelt övi óceánok, illetve tengerek mélységeit foglalja magába.

Megjelenése

Eddig a legnagyobb megtalált példány körülbelül 30 centiméteres volt. A gél állagú teste a bársonyos feketétől a világos vörösig változik. A nyolc karja, a közismert polipoktól eltérően nem szabadok, hanem összefogja egy köpenyszerű bőrréteg. A karok belső felén, számos tüske van; tapadókorongok, csak a kar külső felén, azaz a testtől távolabbi részén ülnek.^[2] A szeme a testéhez viszonyítva a legnagyobb az állatvilágban; 2,5 centiméter átmérőjű és vöröses vagy kékes árnyalatú - a szem színe a tengeralattjáró fényszórójától függ.^[3] Az egyedfejlődéséről majdnem semmit sem tudunk. A kevés adat szerint három stádiuma van: az elsőben csak egy pár úszója van, míg a másodikban már kettő fejleszt magának. A harmadik, felnőttkori stádiumában megint csak egy pár úszóval rendelkezik.^[4] Az osztályának többi fajához hasonlóan, a vámpírtintahalnak is van tintazacskója, melyből tintát kilőve elmenekül a támadója elől; ha ez nem válik be, akkor egy mozgékony, húsos cső alakú szerv segítségével, az úgynevezett tölcsérrel gyors úszásra képes - bár ez inkább a fiatal példányokra jellemző. Testének egyes részei, mint például a karjai és testén néhány vonal, biolumineszcenciára képes.

Életmódja

Ez az állat a sötétbe burkolt és oxigénben szegény - 3%-os oxigénmennyiséggel is beéri, ami lehetetlen más fejlábúak és hasonló méretű állatok számára -, mély vizeket választotta élőhelyül.^[5] Általában 600-900 méter mélyen található meg.

Legfőbb táplálékai között a planktont alkotó Salpida-fajok (előgerinchúrosok), különböző tengeri állatok lárvái és a medúzák (Medusozoa) szerepelnek. Étrendjét kiegészíti evezőlábú rákokkal (Copepoda), kagylósrákokkal (Ostracoda), felemáslábú rákokkal (Amphipoda) és ászkarákokkal (Isopoda).^[6][7] A vámpírtintahalra a hosszúfarkú halakhoz (Macrouridae) tartozó Albatrossia pectoralis,^[8] valamint különböző cetek és fülesfókafélék vadásznak.

Szaporodása

A szaporodásáról semmit sem tudunk, de feltételezések szerint, az egyéb mélytengeri fejlábúakhoz hasonlóan kevés számú, viszont nagy méretű petéket rak a nőstény, melyekre akár 400 napig is vigyázhat - ekkortájt nem táplálkozik, és a kikelések után elpusztul. Kikelésükkor a kis vámpírtintahalak körülbelül 8 milliméteresek. Átlátszóak és karjaik szabadok. Először a szikzacskó tartalmával, később pedig szerves törmelékkel táplálkoznak. Igen lassan fejlődnek ki.

Képek

• 
  Modellek
• 
  és
• 
  rajzok
• 
  az állatról

Jegyzetek

Források

• Vampyroteuthis infernalis Chun, 1903 WoRMS
• Vampyroteuthis Chun, 1903 WoRMS
• Gofas, S.; Le Renard, J.; Bouchet, P. (2001). Mollusca. in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels. 50: pp. 180–213.
• Bolstad, Kat: Deep-Sea Cephalopods: An Introduction and Overview, 2003 (Version of 5/6/03, Hozzáférés ideje: 2006-DEC-06.)
• Ellis, Richard. Introducing Vampyroteuthis infernalis, the vampire squid from Hell, The Deep Atlantic: Life, Death, and Exploration in the Abyss (1996). ISBN 0-679-43324-4. Hozzáférés ideje: 2007. április 30. 
• (2002) „Vampyronassa rhodanica nov. gen. nov sp., vampyromorphe (Cephalopoda, Coleoidea) du Callovien inférieur de la Voulte-sur-Rhône (Ardèche, France)”. Annales de Paléontologie 88 (1), 1–17. o. DOI:10.1016/S0753-3969(02)01037-6.   (French with English abstract)
• Pickford, Grace E. (1949). „Vampyroteuthis infernalis Chun an archaic dibranchiate cephalopod. II.”. External anatomy (32), 1–132. o, Kiadó: Dana Report.  
• (2003) „Light Production by the Arm Tips of the Deep-Sea Cephalopod Vampyroteuthis infernalis”. Biological Bulletin 205 (2), 102–109. o. DOI:10.2307/1543231.  
• Seibel, Brad A.: Vampyroteuthis infernalis, 2001. [2005. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 6.)
• (1998) „Flight of the vampire: ontogenetic gait-transition in Vampyroteuthis infernalis (Cephalopoda: Vampyromorpha)”. Journal of Experimental Biology 201 (16), 2413–2424. o.  
• (1999) „Vampire blood: respiratory physiology of the vampire squid (Cephalopoda: Vampyromorpha) in relation to the oxygen minimum layer”. Experimental Biology Online 4 (1), 1–10. o. DOI:10.1007/s00898-999-0001-2.   (HTML abstract)
• Young, Richard E.: Taxa Associated with the Family Vampyroteuthidae, 2002. június 1. (Hozzáférés: 2006. december 6.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vampire squid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Tree of Life Web Project|Tree of Life: Vampyroteuthis infernalis.
• National Geographic video of a vampire squid
• Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI): What the vampire squid really eats.
• Vampire squid Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• The vampire squid's photophores and photoreceptors
• Diagram and images of a Vampyroteuthis hatchling
• Photomicrograph of arm tip fluorescence