Tatrang (település)

Tatrang (Tărlungeni)
Tatrang címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Brassó
Község	Tatrang
Rang	községközpont
Irányítószám	507220
Körzethívószám	0x68[1]
SIRUTA-kód	42012
Népesség
Népesség	6719 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1150 (2011)[2]
Népsűrűség	49,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	620 m
Terület	135,66 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 38′ 59″, k. h. 25° 45′ 46″45.649742, 25.76268845.649742°N 25.762688°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 59″, k. h. 25° 45′ 46″45.649742, 25.76268845.649742°N 25.762688°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következővel: Tatrang (folyó).

Tatrang (románul Tărlungeni) Románia, azon belül Brassó megye egyik községe. Az ún. barcasági csángók, azon belül a hétfalusi csángók egyik legnagyobb települése Négyfalu mellett.

2002-ben összesen 7399 lakosa volt, ebből román 4061, magyar 2538, cigány 790, ukrán 2, német 6, török 1, zsidó 1.

A község polgármestere Kiss József (RMDSZ), annak ellenére, hogy a magyarság számbeli kisebbségben van.

1427-ben Tatrang néven említik először. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus vallású lett.

1910-ben 3556 lakosa volt, ebből 2157 magyar, 1243 román, 140 cigány és 16 német.

A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye Hétfalusi járásához tartozott.

A hétfalusi csángók („barcasági magyarok”), Siebendörfer vagy Șapte Sate-i csángók a XI. századi magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu (ma: Szecsele), Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és Pürkerec önálló településein laknak. E területeken ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmágy és Székelyzsombor falvakat is. Az eredetileg gyér határőr-lakosság a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkel gyarapodott és mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak "székelyeknek" nevezik őket. A szabad jogállású Hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságának egy részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba süllyesztettek. Mivel kevés termőföldjük maradt, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát és fakitermeléssel foglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés reményében sokuk a Regátba vándorolt ki, ahol a '30-as évekig a városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el.

• Fóris István romániai magyar kommunista politikus, újságíró.
• Itt tanított Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, zoológus, vadászíró.
• Itt született Mezei Sándor (1919. január 17.) agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, iskolaszervező pedagógus.
• Itt született Tompa István (1924. február 9.) közgazdász, politikus és író.

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• https://web.archive.org/web/20120917111934/http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/014.html

• Lutheránus egyházi irodalom Erdélyben