Szent-Iványi Tamás

Szent-Iványi Tamás (Szentivánlaborfalva, 1920. november – Budapest, 1991. április 4.) állatorvos, egyetemi tanár.

Unitárius vallású volt. Brassóban és Sepsiszentgyörgyön tanult.

1945-46-ban az Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán volt tanársegéd, orvosi diplomát 1946-ban szerzett.

1946-50 között a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézetben, 1950-56 között a járványtanszéken egyetemi adjunktusként dolgozott.

1956-75 között a FAO római központjában az állategészségügyi osztályt vezette.

Vendégelőadóként, vendégprofesszorként hosszabb-rövidebb ideig megfordult Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Törökországban, Indiában, Libanonban, Mexikóban, Thaiföldön, Olaszországban a Fülöp szigeteken, Romániában.

1952-ben nyerte el az állatorvos-tudományok kandidátusa fokozatot, s 1965-ben "Vizsgálatok a sertések enterovírusos fertőzöttségéről" c. disszertációjával megkapta az MTA doktora fokozatot.

1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező,- és 1979-től rendes tagja volt.

Mintegy 140 tudományos közleménye jelent meg magyarországi és külföldi tudományos folyóiratokban egyaránt.

Kutatásai mellett a legfontosabbnak az oktatást tartotta: tanári népszerűségét jelzi, hogy az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói többször ítélték oda neki a "Legjobb Előadó" címét, amit fontosabbnak tartott rangos állami kitüntetéseinél is.

• Akadémiai Díj (1961)
• Akadémiai Díj (1969)
• A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1970)
• Munka Érdemrend Arany fokozata (1980)
• Állami Díj (1983) – Az állati eredetű élelmiszerek termelésének és azok exportjának biztonságát szolgáló állategészségügyi eredményeiért. Megosztott díj Kovács Ferenccel és Mészáros Jánossal.

• Tankönyveket írt.
• Bel- és külföldi szaklapokban 1946-1990 között 140 tudományos közleménye jelent meg.

• Manninger Rezső. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.

1. ↑ https://library.univet.hu/portre/sirok.pdf