Szávay Zoltán

Szávay Zoltán (Győr, 1885. december 6. – Budapest, 1930. július 19.) magyar költő, sakkozó, sportvezető.

Jogi tanulmányait Lipcsében és Kolozsvárott végezte. 1906-ban Debrecenben élt.^[1] 1907-ben Temesvárra került, ahol több éven át volt az ottani Kereskedelmi és Iparkamara másodtitkára. Itt jelent meg első verseskötete Március címmel. A helyi lapokban több cikket írt Ady Endre védelmében.

1919-ben hagyta el Temesvárt, és Budapestre költözött, később néhány évre visszament Romániába, de 1924-ben végleg Budapesten telepedett le.

A temesvári Arany János Társaság 1910-ben, a budapesti Petőfi Társaság 1920-ban választotta tagjai sorába.

1930-ban a finn-magyar atlétikai viadalon fotoriporterként működött közre, ahol meghűlt, ágynak esett, és néhány nap múlva tüdőgyulladás végzett vele. Sírját a Kerepesi temető felső részén 1944 nyarán egy repülőtámadás elpusztította.^[2]

Székely Jenővel és Chalupetzky Ferenccel együtt részese volt a Győri Sakk-kör létrehozásának, amely az első nemzeti mesterversenyt rendezte 1906-ban.^[2] Ezen a versenyen az utolsó helyen végzett.^[3] 1910-ben részt vett a hamburgi nemzetközi sakkverseny B-főtornáján, ahol Abonyi Istvánnal holtversenyben az 5–6. helyen végzett.^[4]

1912-ben tagja volt a Temesvári Sakk-körnek, de versenyen nem indult. 1919-es Budapestre visszaköltözése után vetette bele magát ismét a sakkéletbe, és az egyik alapítója volt a Magyar Sakkegyesületnek.^[5] Az 1920. évi amatőr bajnokságon, amelyen mesterek nem indulhattak, az első helyen végzett olyan későbbi erős mesterek előtt, mint Havasi Kornél és Steiner Endre.^[2] 1921 februárjában Savielly Tartakowerrel(wd) holtversenyben végzett az első helyen a Magyar Sakk Egylet versenyén.^[6] Romániába történő ideiglenes elköltözése után a Magyar Sakkegyesület hamarosan feloszlott.

Végleges magyarországi letelepedését követően 1925-ben a Budai Sakkozó Társaság tagja lett, és itt kezdte meg sportszervezői munkásságát. Választmányi tag, intéző, csapatkapitány, majd alelnök lett. A Magyar Sakkszövetségnek is alelnöke, majd 1928 őszén megbízott csapatkapitánya lett. Jelentős szerepe volt a budapesti csapatbajnokságok megszervezésében. Ő alapította a Szávay-kupát 20 fős csapatok részvételével, amellyel a tömegsport fejlődését szolgálta. 1930 júniusában ő vezette Bécsbe a 30 fős Budapest-válogatottat, amely 17–13-ra nyert. Halála előtti utolsó jelentős ténykedése volt, hogy előteremtette a hamburgi sakkolimpiára utazó magyar válogatott számára szükséges költségeket. Az olimpián már nem tudott részt venni váratlan és tragikus halála miatt.^[2]

• Március (versek, Temesvár, 1907);
• A hetedik szoba (versek, Budapest, 1913);
• Eleven újság. Tarka-barka háborús színjáték (Temesvár, 1915);
• Játék egy pár régi rímmel (versek, Budapest, 1917);
• Arad és a Balkán (tanulmány, Temesvár, 1917);
• Az ismeretlen út (versek, Budapest, 1929);
• Hullanak a falevelek (nótáskönyv, Budapest, 1929).

• dr. Vajda Árpád (1960. október). „Dr. Szávay Zoltán (1885–1930)”. Magyar Sakkélet, 156–157. o.  
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

• Dsida Jenő: Öt verskötet. Erdélyi Helikon, 1930/2.