Rubídium-amid

rubídium-amid
rubídium-amid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12141-27-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbNH2
Moláris tömeg 101,49 g/mol−1
Megjelenés fehér kristályok[1]
Sűrűség 2,59 g·cm−3[2]
Olvadáspont 309 °C
Oldhatóság (vízben) reagál a vízzel
Veszélyek
Főbb veszélyek nincs adat
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-oxid
rubídium-hidroxid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-amid egy rubídiumból, nitrogénből és hidrogénből álló vegyület. Képlete RbNH2.

Előállítása

Fém rubídium és ammónia reakciójával állítható elő:

2   R b + 2   N H 3   2   R b N H 2 +   H 2 {\displaystyle \mathrm {2\ Rb+2\ NH_{3}\longrightarrow \ 2\ RbNH_{2}+\ H_{2}\uparrow } }

Elő lehet állítani rubídium-hidrid és folyékony ammónia reakciójával. A reakció gáz-ammóniával szobahőmérsékleten nagyon lassan megy végbe, melléktermékként hidrogén keletkezik:[3]

R b H + N H 3 R b N H 2 + H 2 {\displaystyle \mathrm {RbH+NH_{3}\longrightarrow RbNH_{2}+H_{2}\uparrow } }

Ha rubídium-hidridet ammóniaáramban hevítenek, akkor a reakcióban nem elenyésző mennyiségben rubídium-nitrid is keletkezik a rubídium-amid mellett.

Tulajdonságai

Kristályszerkezete köbös, tércsoport Fm3m. Rács paraméterei: a = 639,5 pm.

Vízzel reagálva rubídium-oxid és ammónia keletkezik belőle:

R b N H 2 + H 2 O   R b O H +   N H 3 {\displaystyle \mathrm {RbNH_{2}+H_{2}O\longrightarrow \ RbOH+\ NH_{3}\uparrow } }

Etanollal reagálva rubídium-etanolát és ammónia keletkezik belőle:

R b N H 2 + C 2 H 5 O H   C 2 H 5 O R b +   N H 3 {\displaystyle \mathrm {RbNH_{2}+C_{2}H_{5}OH\longrightarrow \ C_{2}H_{5}ORb+\ NH_{3}\uparrow } }

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumamid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext
  2. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 688f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  3. H. Moissan: "Préparation et propriétés des hydrures de rubidium et de césium" in Compt. Rend. Hebd. 1903, 136, S. 587. Volltext