Pteruthius aenobarbus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A hím | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pteruthius aenobarbus (Temminck, 1835) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pteruthius aenobarbus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pteruthius aenobarbus témájú médiaállományokat és Pteruthius aenobarbus témájú kategóriát. |
A Pteruthius aenobarbus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1835-ben, az Allotrius nembe Allotrius ænobarbus néven.[3]
Előfordulása
Dél- és Délkelet-Ázsiában, Kína, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11,5 centiméter, testtömege 11-12,5 gramm.[3]
Életmódja
Ízeltlábúakkal és gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. július 21.)
Külső hivatkozások
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
