Pauk György
Pauk György | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Pauk György |
Született | 1936. október 26. (87 éves) Budapest |
Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
Pályafutás | |
Műfajok | versenymű, kamarazene |
Aktív évek | 1952–2007 |
Együttes | Pauk-vonósnégyes |
Hangszer | hegedű |
Tevékenység | hegedűművész és -tanár |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pauk György (Budapest, 1936. október 26. –) magyar hegedűművész, a londoni Royal Academy of Music professzora, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be. Polgár László operaénekes unokatestvére.
Élete
Zongorista édesanyja gyakran kamarazenélt otthonukban, így már kisgyermekként alaposan megismerkedett a komolyzenével. Ötéves korától tanult hegedülni Neumann (Nógrádi) Olgától. Szüleit elvesztette a második világháború alatt, azután nagyanyja gondoskodott róla.
1945-ben, kilencévesen (!) került be a Zeneakadémiára, ahol előbb Waldbauer Imre, majd Temesváry János volt a mestere. A művészképzőt Zathureczky Edénél végezte, aki meghatározó hatással volt stílusára. Mellettük Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke volt. 1952-től koncertezett. 1956-ban a főiskolán alakított vonósnégyesének brácsásával együtt elhagyta az országot. Előbb Hollandiában élt, majd Yehudi Menuhin nógatására, 1961-ben Londonban telepedett le. A brit fővárosban zenekarral Lorin Maazel vezényletével debütált. 1965-től néhány évig tanított is a manchesteri zeneakadémián. 1972-ben zongoratriót alakított Frankl Péter zongora- és Ralph Kirshbaum gordonkaművésszel. (A BBC megbízására James MacMillan, a formáció fennállásának 25. évfordulójára, 1997-ben nekik komponálta a Fourteen Little Pictures című darabját.[1]) Nemzetközi szólista karrierje a Solti Györggyel való együttműködés után ívelt fel. Az 1980-as évektől Londonban kezdett tanítani. Előbb a Guildhall Schoolban, majd 1987-től a Royal Academy of Musicon hegedűsök posztgraduális képzésében vesz rész, emellett nyolc éven át a svájci Winterthurban is oktatott. A koncertezéstől 2007-ben vonult vissza.
Bár repertoárja felöleli az egész hegedűirodalmat, különös előszeretettel játssza a 20. századi műveket. Bemutatta Witold Lutosławski, Krzysztof Penderecki, Alfred Schnittke, Sir Peter Maxwell Davies, és Sir Michael Tippett műveit, a szerzők vezényletével.
Mesterkurzusokat tart szerte a világon. Recordings of three masterclasses 2010-es a Lake District Summer Music International Summer Music Academyn felvett három kurzusa elérhető a vimeo.com-on
Legnehezebbnek Mozart és Schubert darabjait tartja. Kedvelt zeneszerzői sorába tartozik Bartók Béla is.
Hangszere a Massart-Stradivarius, 1714-ből származik.
Két gyermeke és négy unokája van, mindannyian Londonban élnek.
1995-ben Bánó András tévériportot készített vele a Világsztárok Budapesten című sorozatában.[2]
Önéletrajza
- Négy húron pendülök. Nyolcvan év emlékei; közrem. J. Győri László; Budapest, 2016. Park Könyvkiadó. ISBN 9789633553152
Díjai, elismerései
- Első díj az 1956-os (első) Premio Paganinin, Genova
- Nagy Első díj az 1959-es Long-Thibaud-Crespin hegedűsversenyen
- Első díj a müncheni szonátaversenyen, Frankllal
- a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj
- a Bartók Emlékbizottság emlékérme
- Pro Cultura Hungarica díj
- Szeged díszpolgára
- Párizs város emlékplakettje
- a Guildhall School of Music tiszteletbeli tagja
- a Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja
- a University of London díszdoktora (2016)
Jegyzetek
- ↑ James MacMillan. "Composer's Notes" Boosey & Hawkes, 1997. május Hozzáférés: 2009. aug. 8.
- ↑ A Világsztárok Budapesten
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a György Pauk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Pauk György a Zeneakadémia honlapján
- Kovács Ilona interjúja a Parlandóban
- Komolyzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap