Parsifal (vonat)

A „Parsifal” lehetséges további jelentéseiről lásd: Parsifal (egyértelműsítő lap).

Parsifal
Típus	Trans-Europ-Express (TEE) (1957–1979) D-Zug (1979–1983) InterCity (IC) (1983–1987) EuroCity (TEE) (1987–2002)
Státusz	megszűnt
Hely	Franciaország Belgium Németország
Névadó	Percival
Első járat	1957. október 3.
Utolsó járat	1997. december 14.
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn SNCF
Vonal kezdete	Párizs
Vonal vége	Hamburg
Távolság	971
Járatsűrűség	naponta
Vonatszám	TEE 32 / 33
Vasúti jármű	RGP-825 sorozat
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	25 kV AC (Franciaország) 3000 V DC (Belgium) 15 kV 16,7 Hz (Németország)
A Wikimédia Commons tartalmaz Parsifal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Parsifal egy nemzetközi vasúti járat volt, amely Franciaország fővárosát, Párizst kötötte össze Dortmunddal, később Kölnnel. Nevét Percival (német nyelven: Parsifal) Arthur király híres kerekasztalának egyik lovagja után kapta.^[1]

A Parsifal 1957. október 3-án indult a második TEE szolgáltatásként Párizs és a Ruhr-vidék között.^[2] A Parsifalt a Paris–Ruhr járat "tükörképének" tervezték. Míg a Paris-Ruhr reggel nyugat felé, este kelet felé indult, a Parsifal reggel kelet felé indult, és este tért vissza Párizsba.^[3] Kezdetben francia RGP-825 sorozatú szerelvényeket használtak.^[4] 1960. május 29-én a Parsifal útvonalát meghosszabbították Hamburgig. Az útvonal új hossza miatt két vonatra volt szükség a szolgáltatás üzemeltetéséhez. A kilométerdíjak kiegyenlítése érdekében a gördülőállományt átállították a Paris-Ruhr-ra, így a németországi extra kilométereket német vonatok tették meg, anélkül, hogy a külföldi vágányokért kilométerdíjat kellett volna fizetniük.^[5] A DB VT 11.5 sorozatot 1968. szeptember 28-ig használták, amikor a gördülőállományt villamos-mozdonyos vonatok váltották fel.^[6] 1965. május 30-tól 1966. május 22-ig a Parsifal egyesítve közlekedett a Diamanttal Liège és Essen között.^[7]

1978. szeptemberében úgy döntöttek, hogy másodosztályt is kínálnak a Hamburg-Párizs összeköttetésen, ami azt jelentette, hogy a TEE kritériumai már nem teljesültnek. 1979. május 25-én a másodosztályú kocsikat is besoroztak a vonatba, és a szolgáltatást D-Zug néven folytatták. 1983. május 29-én a vonatot InterCity szolgáltatássá fejlesztették.^[8]

1987. május 31-én, az EuroCity hálózat beindításával az EC Parsifal volt az egyik első szolgáltatás, bár útvonala a Párizs-Köln szakaszra rövidült le. A TEE egyik problémájának megoldása érdekében, miszerint csak naponta egy vonatpár volt, a Parsifal mellett még két másik vonatpárt is indítottak. A másik kettő az EC Molière és az EC Gustave Eiffel voltak, így mindkét irányba reggel, délután és este is lett EuroCity szolgáltatás. A Gustave Eiffel azonban csak egy év után elveszítette EC státusát.^[9]

1997. december 14-én a Parsifalt felváltotta a Párizs-Köln között közlekedő Thalys szolgáltatás.^[8]

• Centre for publicrelations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972) 
• Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X 
• La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9 
• Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8