Orvosi atracél

Orvosi atracél
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Lamiids
Rend: Borágóvirágúak (Boraginales)
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Atracél (Anchusa)
Faj: A. officinalis
Tudományos név
Anchusa officinalis
L., 1753
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Orvosi atracél témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi atracél témájú médiaállományokat és Orvosi atracél témájú kategóriát.

Az orvosi atracél (Anchusa officinalis) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó atracél (Anchusa) növénynemzetség egyik faja. Nevezik még patikai ökörnyelvfűnek is.

Származása, elterjedése

Európától a Kaukázusig, Magyarországon gyakori. Száraz, szikár gyepek; száraz, meleg erdők; szántóföldek; zavart, taposott termőhelyek; faültetvények. Száraz talajokon él. Közömbös kémhatású talajokon előforduló faj.

Megjelenése, felépítése

Orvosi atracél

Kétéves, évelő növény. 20-80 (ritkán 100) cm magasságot elérő, felálló szárú. Az egész növény szemölcsökön álló serteszőrökkel sűrűn borított (ez alapján lehet megkülönböztetni a hasonló megjelenésű erdei gyöngykölestől, melynek hajtása sokkal kevésbé szőrös, majdnem kopasz). Szára rendszerint csak a virágzatban ágazik el. Levelei lándzsásak, a legalsók nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, laposak, ép- vagy ritkásan fogas szélűek, körülölelik a szárat. Virágzata sokvirágú, a virágok murvalevelesek, tölcsér alakúak, ötcimpájú pártával. Csészéje kb. harmadáig cimpákra osztott, terméséréskor kb. 1 cm hosszú. Pártája színe eleinte bíbor színű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve egyenes és a csészéből felényire kiálló, átmérője és csövének hossza egyaránt mintegy 7–10 mm. Terméskék ferdén tojás alakúak, finom szemölcsűek és bordázottak.

Drog, hatóanyagok

Gyógyhatása nem ismert. Allantoin, nyálkaanyagok, cseranyagok, toxikus pirrolizidin-alkaloidok.

A leveles hajtást a népi gyógyá­szat a fekete nadálytőhöz hasonlóan használja belsőleg köhögés vagy hasmenés ellen, külsőleg sérülések és reumatikus fájdalmak kezelésére.

Fogyasztása semmilyen formában nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[1] A fiatal levelek és hajtások zöldségként való fogyasztása sem tanácsos.

Jegyzetek

  1. Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben

Források

  • Kincsesbánya vadvirágai Anchusa officinalis
  • Növényhatározó Info Archiválva 2016. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Anchusa officinalis
Taxonazonosítók
  • Wikidata: Q157577
  • Wikifajok: Anchusa officinalis
  • BioLib: 40696
  • Calflora: 344
  • EoL: 580761
  • EPPO: ANCOF
  • FNA: 200018933
  • GBIF: 5341201
  • GRIN: 3105
  • iNaturalist: 75430
  • IPNI: 113312-1
  • IRMNG: 10976862
  • ITIS: 31718
  • NCBI: 89630
  • NZOR: 2053f8a5-35bc-40d2-8548-850d47fc6342
  • PalDat: Anchusa_officinalis
  • PfaF: officinalis Anchusa officinalis
  • Plantarium: 2796
  • Plant List: kew-2636606
  • PLANTS: ANOF
  • POWO: urn:lsid:ipni.org:names:113312-1
  • VASCAN: 3745
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap