Nagy Benedek

Nem tévesztendő össze a következővel: Nagy Benedek (szobrász).

Nagy Benedek
Horváth László felvétele
Született	1937. május 29. (87 éves) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Benedek Nagy
Foglalkozása	újságíró, író, helytörténész, pedagógus
Tisztsége	romániai országgyűlési képviselő
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy Benedek álneve: Tivai Miklós (Kolozsvár, 1937. május 29. –) erdélyi magyar közíró, helytörténész, Nagy András György fia.

1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, egyetemi tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte meg. A történelem–filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956. november 24-én letartóztatták és ötesztendei börtönre ítélték (1956–1961). Kiszabadulása után 1962-től 1965-ig faipari munkás, villanyszerelő, technikumi tanuló, 1965–1968 között bányaipari technikus, majd 1968–1974 között muzeológus, tisztviselő és rövid ideig megyei laptudósító, ahonnan, mivel nem volt párttag, menesztették.

1968-ban a minisztérium jóváhagyta az egyetemre való visszavételi kérését, látogatás nélküli szakra. 1971-ben történelemtanári diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig helyettesítő, majd rendes tanár Csíkszereda különböző iskoláiban.

1989. december 22-én a csíkszeredai tüntetők, köztük egykori diákjai felszólalásra ösztönözték. A csíki RMDSZ egyik alapítója, 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja. 1990–1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő, e minőségében szólalt fel a HAR-KOV-Jelentés vitájában. 1991-ben nem szavazta meg az új alkotmányt. Márton Árpáddal közösen dolgozta ki 1994-ben az RMDSZ-nek a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatásáról szóló törvénytervezetét. 1994-ben 1956-os emlékéremmel tüntették ki.

1996-ban nyugdíjba vonult. A magyar egyházfők és az RMDSZ javaslatára 1998 és 2008 között a magyar történelmi egyházak képviseletében a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa Bukarestben. 2003 és 2009 között az Országos Restitúciós Bizottságon belül az egyházi és a közösségi ingatlanok restitúciós albizottságának is a szaktanácsosa. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 2009 januárjában egészségügyi okokból visszavonult.

Első írásaival 1968-ban az Előre hétvégi irodalmi mellékletében és a Hargita hasábjain jelentkezett. Riportjait, helytörténeti és néprajzi cikkeit, novelláit és karcolatait, sporttudósításait e lapokon kívül az Ifjúmunkás, az A Hét, a Falvak Dolgozó Népe, a Megyei Tükör, a Korunk, az Utunk Évkönyv és a Hargita Kalendárium közölték. Felcsíki kerítések című néprajzi szaktanulmány-sorozata 1970-ben a Művelődésben jelent meg. Székedi Ferenccel és Péter Lászlóval együtt társszerkesztője az 50 éves a csíkszeredai jégkorong (Csíkszereda 1979) című kétnyelvű kötetnek. Társadalmi mozgalmak a Csíki-medencében a 19. század második felében és a 20. század elején című történelmi tanulmánya az Acta Hargitensia című múzeumi évkönyvben (Csíkszereda, 1980) és különnyomatban is nyilvánossághoz jutott.

• KÜZDELEM HAJNALIG. Cikkek és ünnepi beszédek (1968–2003), Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003
• EGY SORS VOLT EZ IS. Börtönéveim, 1956–1961, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004
• ERDÉLYI KÖTÉLTÁNC. Megélt és visszaszerzett történeteim, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2013
• ELLENZÉKBEN ÉS ELLENSZÉLBEN, Politikusi feljegyzések oldalnézetből, I. kötet (1989–1993), Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2016

Ezen kívül több elfekvő családi emlékirat, gazdasági és szépirodalmi munka kötetben való megjelenését gondozta (Tivai Nagy Imre, dr. Nagy András és Nagy Borbála munkáit).

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3