Mezey Mihály

Mezey Mihály (Kolozsvár, 1882. augusztus 7. – Pesterzsébet, 1963. május 11.) erdélyi magyar református lelkész, tanügyi és egyházi író.

A tanítóképzőt Debrecenben végezte (1901), a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett (1912). Pályáját a segesvári tanfelügyelőségen kezdte, s több mint három évi frontszolgálat után a világháborúból hazatérve rövid ideig a kolozsvári tanfelügyelőségen szolgált, a Család és Iskola c. közlönyt szerkesztette (1919). A Református Teológia elvégzése (1921) után Magyarláposon lelkész (1922-38), majd Zilahon szolgált (1938-39), de hatósági zaklatások miatt Magyarországra kényszerült. Tanügyi előadó Marosvásárhelyen (1941), főtanfelügyelő (1941-43). Magyarországra távozva 1945-től Pesterzsébeten lelkész.

Olvasókönyveket állított össze a népiskolák számára (1921). Írásait közölte az Ellenzék, Kalotaszegi Lapok, Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz; a nagybányai Református Őrálló (1933) és Református Lelkipásztor (1933-38) szerkesztője, a Keresztyén Élet munkatársa.

• A népiskolai tanügyi közigazgatás alapelve (Kolozsvár, 1912);
• A damaskusi fény (Kolozsvár, 1929);
• A református istentisztelet (Szatmár, 1929);
• Konfirmándus fiamhoz! (Kolozsvár, 1933);
• Krisztusért követségben (1936).

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

• Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.