Linóleum
A linóleum[1] a műanyagok egyike. Feltalálója az angol Frederick Edward Walton, aki 1863-ban szabadalmat kapott találmányára.
A szó eredete
A szó eredetileg a latin "linum" (len) és "oleum" (olaj) összetételéből álló fantáziaszó volt, amely később fajtanévvé vált.
A szó fajtanévvé válása
Mivel Walton nem szerzett védjegyoltalmat találmánya nevére, ezért hiába pereskedett, az angol bíróság megállapította, hogy a szó generikussá, azaz fajtanévvé vált, tehát ennek a szónak a használatára Waltonnak nincs kizárólagos joga.
Előállítása és felhasználása
A linóleumot főleg padlófedésre használják. Úgy állítják elő, hogy jutarostokra oxidált lenolaj, parafa vagy faliszt és festék keverékét préselik nagy nyomással, simán vagy sablonokkal mintázva. A linóleum teljesen síma, hézagmentes felületet ad, így könnyen tisztítható. Némelyek szerint baktériumölő tulajdonsággal is rendelkezik.[2]
A linóleummetszés, gyakran használt nevén linómetszés magasnyomású grafikai sokszorosító eljárás, mely hasonló a fametszéshez, de dúcként a könnyebben megmunkálható linóleumot használják hozzá.[3]
Gyakorta linóleumnak nevezik a PVC padlóburkolatot, mivel felülete, mintázata és felhasználása hasonló, de anyaga és előállítása teljesen különbözik.
Képgaléria
- Fred Walton arcképe
- Linóleum színminták
Jegyzetek
Források
- Uj Idők Lexikona 17-18. Lazacfélék - Nád (Budapest, 1940)
- Bokor József (szerk.). Linoleum, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Kapcsolódó szócikkek
Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |