Lépő Zoltán

Lépő Zoltán (Szekszárd, 1946. november 9. –) – magyar iparművész, szobrászművész, formatervező.

1946. november 9-én született Szekszárdon, 1972-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanítványa volt, mestere Dózsa Farkas András. Szakdolgozatát 1978-ban védte meg az Ipari Formatervező Tanszéken.

1973 óta vesz részt műveivel kiállításokon. 1981-ben Japánban díjat nyert a Saitama-pályázaton, ennek révén egy szobrát köztéren állították ki. Japán származású, Waldorf-óvónőként tevékenykedő feleségével mintegy tíz évet töltött Japánban, ahol többek között az európai és ázsiai filozófiák, vallások és esztétikai rendszerek összehasonlítását tanulmányozta, ottani élményei meghatározóak lettek a művészetében. Több cikket és tanulmányt is publikált e tárgykörben, részben a Vass Botond szerzői álnéven. Népművészeti hagyományaink, valamint a magyar őskultúra és a közép-ázsiai kultúrák kapcsolatait is kutatja. Alkotóként a makro- és mikrokozmosz harmóniáinak láthatóvá tételén, egyfajta vizuális zene létrehozásán munkálkodik, amely szándéka szerint gyógyító ellenpontként szolgálhat elmechanizálódó kultúránkban.

Az 1990-es évek óta Solymáron él.

• Bálna (modell), 1986, Japán
• Elefánt (modell), 1986, Japán
• Púpos teve (modell), 1986, Japán
• Csirke (modell), 1986, Japán
• Kutya (modell), 1986, Japán
• Baba 1998, Japán

• 1992: Jókai Múzeum, Révkomárom
• 1993: Szlovák Kultúrközpont
• 1995: Szt. Kristóf Galéria

• 1977: Békefesztivál, Kamakura, Japán
• 1981: Japánban élő külföldi művészek 3. kiállítás, Csikjudó Galéria, Ginza-Tokió
• 1990: Ueno Múzeum, Tokió
• 1991: Le Salon, Grand Palais, Párizs
• 1994: Közlekedési Múzeum, Budapest
• 1997: Mai magyar képzőművészet, Caracas, Venezuela.

• Amit Kelet tud, de Nyugat már elfelejtett, Pesti Hírlap, 1993. szeptember 18. (Vass Botond)
• Megtaláltam szellemi gyökereimet és önmagamat. Riport. In: GYERVAI A.: Emigráns vagyok a Földön, Budapest, 1998 (Vass Botond)
• Örökség, avagy egy Új Paradigma felé. In: VARGA CS.-TÁBORI T.: Magyar Jövőképek, Budapest, 1998.

„Merjük hát felfedezni őskultúránk hagyományának máig ható üzenetét és népművészeti hagyományaink azon gazdag formavilágát, amely bár áttételesek, de közép-ázsiai formakincs továbbélése.”

• LÉPŐ Zoltán | Artportal, 2009. február 27.
• Szávai G.: Eurázsia közepén, Új Magyarország, 1991. szeptember 9.
• Beke L.: Beszélgetés egy eurázsiai magyar szobrásszal, Ring, 1993. április 7.
• Bánó A.: Világtojás - Interjú ~nal, Pest Megyei Hírlap, 1993. április 10.
• Vajna T.: Hun volt a Han dinasztia?, Kapu, 1993/5.
• Burkus J.: Szoborzene, Heti Magyarország, 1994. február 18.
• Lelkes Péter: ArtDesigner, a magyar formatervezés fél évszázada. Budapest, 2004.
• Milbich Tamás–Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok 1266-2000. Solymár, 2011., magánkiadás.

• Lépő Zoltán: paradigmaváltás^{[halott link]}