Kolsh (Kukës)

Ez a szócikk a Kukës megyei alközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Kolsh (egyértelműsítő lap).

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Kolsh, illetve Kolshi. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Kolsh
Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Kukës
Község	Kukës
Alközség	Kolsh
Irányítószám	8511
Népesség
Teljes népesség	1250 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	484 m
Időzóna	közép-európai nyári idő közép-európai idő
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 05′, k. h. 20° 21′42.083333333333, 20.3542.083333°N 20.350000°EKoordináták: é. sz. 42° 05′, k. h. 20° 21′42.083333333333, 20.3542.083333°N 20.350000°E
Kukës megye községei és alközségei
Sablon • Wikidata • Segítség

Kolsh falu, egyúttal alközségi központ Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 6, közúton 12 kilométerre nyugati irányban, a Fekete-Drin és a Drin folyók bal partján. Kukës megyén(wd) belül Kukës község(wd) része, azon belül Kolsh alközség központja. Az alközség további települései: Mamza és Myç-Mamza.^[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 1250 fő.^[3] A falu melletti Drin-parton feltárt neolitikus település az északkelet-albániai újkőkorszak egyik meghatározó régészeti lelőhelye.

Kolsh a Drin bal partján, a Fekete-Drin torkolatától nyugatra húzódó dombvidéken terül el. A Fekete-Drin túlpartján fekvő megyeszékhellyel, Kukësszal a régi SH5-ös jelű főút mellett 2009 óta az A1-es autópálya is összeköti.

Az újkőkorszak korai szakaszában, az i. e. 6. évezred folyamán telepedett le az ember a vidéken.^[4] Kolsh a későbbi korokban is csak szórványosan lakott északkelet-albániai neolitikum egyik meghatározó, típusos települése és régészeti kultúrája, amelynek műveltségelemei Çetush és Burim korabeli településeire is kisugároztak.^[5] A neolitikum népe a Drinbe nyúló, három oldalról a víz által védett földnyelv folyóteraszára, a Leshnica-patak közelében építette mintegy 0,5 hektáros területű települését. Többnyire négyszög alaprajzú veremházakban laktak, amelyek padlóját kőlapokkal rakták ki, majd agyagréteggel fedték le. A házak alapjait folyami kavicsokból alakították ki, az épületek sarkain feltárt cölöplyukak pedig vélhetőleg a tetőszerkezet alátámasztására szolgáltak. Az agyagedények mellett nagy számban feltárt hálósúlyok alapján arra következtetnek a régészek, hogy a falu lakói elsősorban halászattal foglalkoztak.^[6]

A kora neolitikus kolshi kultúra – a régészeti szakirodalomban Kolsh I – jellemzője a monokróm, esetenként kávébarna vonalmotívumokkal, benyomattal vagy barbotintechnikával(wd) díszített vöröskerámia volt. E korai fazekasság sajátos jegyei Kolshot elsősorban a közép-balkáni területek starčevói műveltségével rokonítják, de a thesszáliai edények jelenléte arra utal, hogy az égei vidék népeivel is voltak kapcsolataik.^[7] Az i. e. 6–5. évezred középső neolitikus rétegének (Kolsh II) leletei már több irányból érkező kulturális hatásról tanúskodnak. A vékony falú, nemritkán mázas, fehér vonalakkal vagy agyagdíszekkel ékített fekete- vagy szürkekerámia a dél-albániai dunavec–cakrani kultúra erőteljesebb hatását igazolják, bár más kulturális elemek azt bizonyítják, hogy az Adria-melléki és a közép-balkáni műveltségek (pl. vinčai kultúra) népével való kapcsolat sem szűnt meg.^[8] A késő újkőkorban (Kolsh III) megjelent, ülő nőalakokat formázó agyagszobrocskák és az állatalakú, négylábú – feltehetőleg áldozati edényként használt – rhütonszerű agyagalkalmatosságok már egyértelműen a déli dunavec–cakrani kultúrához sorolják Kolsh műveltségét.^[9] Az ásatások alapján a település a kőrézkorig volt lakott, amikor a maliqi kultúrához tartozott.^[10]

A Fekete-Drin túlpartján található, ókori kënetai halomsírokat gyakran tévesen kolshi halomsírok néven említik.

Az alközség nyugati határában kromitlelőhely található, itt kezdte meg működését a 20. század második felében a kalimashi krómbánya és krómdúsító üzem.^[11] A települést a Fierzai-víztározó kialakítása során, 1976-ban a felduzzasztott víz megrongálta, így 1978-ban újjáépítették.^[12]

• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  

• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194