Kolivany (Novoszibirszki terület)

Kolivany
Kolivany címere
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Irányítószám	633160–633169
Körzethívószám	38352
Népesség
Teljes népesség	12 585 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	omszki idő, krasznojarszki idő
Elhelyezkedése
Kolivany Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 18′, k. h. 82° 44′55.3, 82.73333333333355.300000°N 82.733333°EKoordináták: é. sz. 55° 18′, k. h. 82° 44′55.3, 82.73333333333355.300000°N 82.733333°E
Kolivany weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolivany témájú médiaállományokat.

Kolivany (oroszul: Колывань) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen, a Kolivanyi járás székhelye. Eredetileg neve: Csausszk, (1713–1822).

Népessége: 11 842 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Novoszibirszktől 45 km-re északnyugatra, az Ob egyik kis mellékfolyója, a Csausz kiemelkedő partján helyezkedik el. A folyón túli kb. 7 km széles sávot az Ob vízenyős, mocsaras ártere foglalja el, melynek nagy részét tavaszonként víz borítja.

1713-ban a Csausz folyó partján, a torkolattól néhány kilométerre orosz cölöpvárat (osztrog) létesítettek, mellette kisebb település keletkezett. A várat soha nem érte támadás, védelmi szerepe hamarosan megszűnt, építményei elkorhadtak. A 18. század végén azonban a település élete felélénkült, mert közelében vezetett az akkor kialakított Moszkva–Szibéria postaútvonal (szibiszrszkij trakt).

1796-ban elnevezését Kolivanyra változtatták. Az 1822-ben bevezetett reform alapján Szibériában új közigazgatási beosztást és új intézményi rendszert hoztak létre, és a csausszki osztrog-ból hivatalosan "Kolivany város" lett. A várost azonban egyre inkább sújtották az árvizek, ezért 1844-től kezdve fokozatosan mai helyére telepítették át; az átköltöztetés lényegében 1859-re befejeződött. A településen át vezetett a szibériai postaút, és – sok más szibériai városhoz hasonlóan – Kolivanyban is állomáshelyet, börtönt alakítottak ki a száműzetésre ítélt foglyok menetei számára

Kedvező fekvésének köszönhetően a város gyarapodásnak indult. Első kőépületét, a katedrálist 1861-ben kezdték építeni és 1867-ben szentelték fel. Második kőtemplomát húsz évvel később, 1887-ben Alekszandr Nyevszkij emlékére szentelték fel. A város akkor élte virágkorát: számos kis üzeme működött, iparos- és viszonylag tehetős kereskedői rétege alakult ki. Sorra emelkedtek a főutcán a kereskedők téglaépítésű családi házai – alsó szintjükön üzlettel –, melyek közül néhány jelenleg is látható. Az épületek legnagyobb része azonban többé vagy kevésbé gazdagon dekorált (faragott) faházakból állt.

A város fejlődését azonban megakasztotta és visszavetette, hogy hamarosan távol került a nyugat–keleti tranzitútvonaltól: a Transzszibériai vasútvonalat és az Ob hídját 50 km-re délebbre, Novonyikolajevszknél (a mai Novoszibirszknél) építették meg. Az 1897-ben megindult vasúti közlekedés következtében Novoszibirszk gyors fejlődésnek indult, Kolivany lakosságának, vállalkozói rétegének egy részét pedig magához szippantotta. 1925-ben a települést visszaminősítették falusi településsé, bár járási székhellyé nyilvánították. 1964-ben kapott városi jellegű település címet.

A katedrálisban 1932-ben tűz ütött ki, amit hamar eloltottak ugyan, de a templom bezárt. Később kupoláját, harangtornyát lebontották, értékeit Novoszibirszkbe szállították, és a csonka épületet különféle polgári célokra használták. Újjáépítése a 2010-es években kezdődött, 2017-ben is folyamatban volt.^[2][3]

Az Alekszandr Nyevszkij-templom bezárását 1934-ben rendelték el, az 1940-es években újra engedélyezték működését. 1965-ben ismét bezáratták, három évvel később kupoláit lebontották, majd berendezését apránként széthordták. 1976-ban azonban a megmaradt épületet műemlékké nyilvánították, helyiségeiben múzeumot készültek berendezni. 1989-ben visszaadták az egyháznak, és a felújított épület 1992-ben az akkor alapított azonos nevű női kolostor temploma lett. A 24 x 44 m alapterületű, kéttornyú templom eklektikus stílusban épült, 27 m magas harangtornya messziről látszik.

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001) 
• Kolivany: isztoricseszkij ocserk (Bibliotyeka szibirszkovo krajevegyenyija, hozzáférés: 2018-06-15)
• Hram Alekszandra Nyevszkovo (Bibliotyeka szibirszkovo krajevegyenyija, hozzáférés: 2018-06-16)