Kirovo-Csepeck

Kirovo-Csepeck (Кирово-Чепецк)
Kirovo-Csepeck címere Kirovo-Csepeck zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kirovi terület
Járás	Kirovo-csepecki
Irányítószám	613040
Körzethívószám	83361
Népesség
Teljes népesség	66 651 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
é. sz. 58° 33′, k. h. 50° 01′58.55, 50.01666666666758.550000°N 50.016667°EKoordináták: é. sz. 58° 33′, k. h. 50° 01′58.55, 50.01666666666758.550000°N 50.016667°E
Kirovo-Csepeck Pozíció a Kirovi terület térképén
Kirovo-Csepeck weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirovo-Csepeck témájú médiaállományokat.

Kirovo-Csepeck (oroszul: Кирово-Чепецк) város Oroszország Kirovi területén, a Kirovo-csepecki járás székhelye.

Lakossága: 80 921 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

A Kirovi terület délközponti részén, Kirov területi székhelytől 22 km-re délkeletre, a Csepca és a Vjatka találkozásánál, mindkét folyó bal partján fekszik. A Kirovot körülvevő ipari elővárosok egyike, az agglomeráció része. Vasútállomás (Csepeckaja) a transzszibériai vasútvonal Kirov–Glazov közötti szakaszáról leágazó rövid szárnyvonal végén. Kirov várossal rendszeres autóbuszjárat köti össze.

A 15. század közepén a Csepca torkolatánál novgorodiak alapítottak települést, mely később Uszty-Csepca (Csepca-torkolat) néven vált ismertté. A falu, ahol 1873-ban egy vállalkozó gyufagyárat alapított, a 20. században a mellette kiépült város része lett.

Kirovo-Csepeck városi jellegű település alapítási évének 1935-öt tekintik, akkor kezdődött a település életét döntően meghatározó nagy hőerőmű építése. Nem sokkal később hozzáláttak egy nagy vegyipari gyár építkezéséhez (később ott alakult ki a polimerek gyártása) és megépült a vasútvonal is. A gyorsan iparosodó település 1955-ben kapott városi rangot.

A város a 20. század második felében nagy ipari központtá alakult. Az ipar vezető ágazata az energiatermelés, a vegyipar, a gépipar, jelentős a ruházati ipar, az építőanyagipar, az élelmiszeripar és a bútorgyártás is.

A városi hőerőmű első egységét 1942-ben helyezték üzembe. Akkor és még sokáig a helyben nagy mennyiségben rendelkezésre álló tőzeggel fűtötték. A ma már kombinált ciklusú erőmű a város egyetlen nagy hőszolgáltatója, és a környező városokba is innen juttatják el a villamosenergiát. Felújítási és korszerűsítési munkái a 2010-es évek közepén is folytak.

A B. P. Konsztantyinov nevét viselő vegyipari kombinát 1949-ben kezdte meg a teflon előállítására is használt hidrogén-fluorid termelést, később pedig a fluorpolimerek, a teflon gyártását. Termékeit elsősorban a hadiipar különféle ágazatai használták fel. A kombinát 2011-től GaloPolimer Kft néven folytatta tevékenységét, többek között freon gyártásával bővítették a termékek skáláját.^[2][3]

A vegyipar további nagyvállalatai:

• 2008 óta az Uralhim holding részeként működő nitrogénműtrágya gyár^[4]
• a növényvédőszerek gyártására szakosodott egyik legnagyobb oroszországi kombinát^[5]
• a hőszigetelő anyagok gyára, melynek termékei elsősorban építőipari felhasználásra készülnek^[6]

Kirovo-Csepeck egyik vezető gépipari vállalata az elektromos- és kapcsolóberendezések gyára (Velkont, Vjatszkij Elektricseszkij Kontakt). Sokáig elsősorban a repülőgépgyártás számára készített berendezéseket, de a 21. században már szélesebb vevőkörre számítva alakította át termékskáláját.^[7] A városban meghonosodott a vegyipari gépgyártás is (SzojuzHimMas, RMZ).

A régi nagy téglagyár helyén már a 21. században korszerűsített, német technológiára épülő téglagyár működik.^[8] Az élelmiszeripar fontos létesítményei a kenyérgyár, a tej- és a húsfeldolgozó kombinát.

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Kirovo-Csepeck (orosz nyelven). Kirovobl.ru. [2016. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
• GaloPolimer Kirovo-Csepeck (orosz nyelven). Kirovobl.ru. [2016. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
• Zavod minyeralnih udobrenyij (orosz nyelven). Kirovobl.ru. [2016. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)