Királyfácán
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Syrmaticus reevesii (Gray, 1829) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Királyfácán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Királyfácán témájú médiaállományokat és Királyfácán témájú kategóriát. |
A királyfácán (Syrmaticus reevesii) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1839-ben, a Phasianus nembe Phasianus Reevesii néven.[3] Tudományos faji nevét John Reeves brit természettudósról kapta, aki első ízben hozott ilyen madarakat Európába.
Előfordulása
Kína középső részén honos. Elsősorban vadászati célból betelepítették Hawaii, az Egyesült Államok, Csehország, Franciaország, Egyesült Királyság területére is. Mindenütt csak kis, lokális jellegűek a betelepített populációk. Sikertelen volt megtelepítése Írországban, Alaszkában és Új-Zélandon.
Természetes élőhelyei a fenyőkkel és tölgyfákkal borított sziklás hegyoldalak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 150-210 centiméter, ebből a farktollainak mérete elérheti a 100 centimétert is, mely a leghosszabb faroktoll a madarak között; a tojóé 75 centiméteres. A hím testtömege átlagosan 1529 gramm, a tojóé 949 gramm. Hosszú farka a növényzettel sűrűn benőtt területen ugyan akadályozhatja a mozgásban, de repülés közben jó hasznát veszi.
Hangja jellemző kotkodácsolás és egy dallamos fütty.
 |  |
Életmódja
Növényi részekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal táplálkozik. Kisebb csapatokat alkot. Maximális élettartama 10 év körül van.
Szaporodása
A hím násztáncot lejt a tojó elcsábítására, faroktollait szétteríti, pompás színű tollait mutogatja. A tojó földre, egyszerű gödörbe rakja 6-8 tojását.
 |
Természetvédelmi helyzete
A faj az egyike a legnagyobb fácánoknak, különösen a farktollai igen hosszúak, melyek elérhetik az egy méteres hosszt is, ezért a régi időkben vadászták. Hosszú tollait a pekingi operában jelmezek díszítésére használták. Mára már műanyagból készített műtollakat használnak.
Kína egész területén védett. A fő veszélyt a faj számára a fokozatos erdőirtások, és a feldarabolódott élőhelyek csökkenése jelentik. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, ahol jelenleg a „sebezhető” kategóriába van besorolva.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe még nagyon nagy, de széttöredezett, egyedszáma 2500-9999 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Élőhelyek folyamatos pusztulása és a túlzott vadászat veszélyezteti.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videó a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
