Kajlinger Mihály

Kajlinger Mihály
Született	1860. február 27. Pest
Elhunyt	1924. április 5. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	zborói Zboray Margit (1866–1944)
Foglalkozása	gépészmérnök
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajlinger Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kajlinger Mihály (Pest, 1860. február 27. – Budapest, 1924. április 5.) gépészmérnök, Budapest vízellátási rendszerének főtervezője.

Budapesten a Királyi József Műegyetemen 1883-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-tól a Főváros szolgálatába állott. A város csatornázásával foglalkozó osztályon kapott munkát, a központi szivattyúállomás már az ő tervei szerint készült el. Hamarosan felismerik tehetségét és kiváló szaktudását, és előbb vízügyi tanácsadó, majd Wein János, a Fővárosi Vízművek első igazgatójának nyugalomba vonulása után, 1896-ban a polgármester kinevezi utódjául. Folytatja az elődje által megkezdett munkát a város vízművének kiépítésében. Ő készítette a káposztásmegyeri telep végleges terveit. Nevéhez fűződik az ivóvíz nyerése céljából ma is használt vertikális kutak rendszerének bevezetése. AZ 1893. évi nagy kolerajárvány idején a robbanásszerűen növekvő lakosság egészséges vízhez juttatása elemi érdek volt: Kajlinger négy ideiglenes vízkivételi telepet tervezett és valósított meg (a Markó utcánál, a Margit-híd budai és pesti oldalánál és Káposztásmegyeren), melyek a vízmű végleges kiépüléséig használatban voltak. Véglegesen kiépítette a budai hegyvidék átemelő medencéit és nyomásfokozó szivattyúit. A víztakarékosság elősegítése céljából bevezette a fogyasztásmérőket. Budapest vízellátását a Szentendrei-sziget vízbázisáról ő valósította meg elődje elgondolása alapján.

Szaktudását a vidéki városok vízművei is hasznosították: ő tervezte Temesvár vízművét, de tanácsait figyelembe vették Miskolc, Fiume, Szombathely és Szeged vízművei is.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kétszer választotta elnökéül. 1923-ban elnyerte az egylet Hollán-pályadíját Budapest vízellátásáról írt tanulmányával. A Fővárosi Vízművek máig nagy tisztelettel emlékszik egykori igazgatójára: a székházába belépőket két életnagyságú festmény fogadja: Wein Jánosé és Kajlinger Mihályé.

Felesége zborói Zboray Margit Mária Antónia (Lipótváros, Pest, 1866. június 29. – Budapest, 1944. október 11.), zborói Zboray Béla (1836–1920) köz- és váltó-ügyvéd, országgyűlési képviselő és nyiri Garay Emília (1842–1894) leánya. Kajlinger Mihály és Zboray Margit frigyéből nem maradtak meg leszármazottjai.

• Budapest vízellátása az 1897-1900. évek alatt és ennek tanulságai. Budapest, 1902.

• Magyar műszaki alkotók. Budapest, 1964. 67-68.

• Dr. Sz.G.: Kajlinger Mihály. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 17-20. szám. LVIII. kötet. Budapest, 1924. május. 18.^{[halott link]}
• Ágoston István: Szeged város vízellátásának és csatornázásának krónikája. Szegedi Vízmű Rt. 2004. ISBN 963-21-4942-4^{[halott link]}
• Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely
• Kajlinger Mihály: Budapest vízellátása az 1897-1900 évek alatt és ennek tanulságai.^{[halott link]}
• Kajlinger Mihály: A budapesti víz, a kolera és a tifusz.^{[halott link]}
• Kajlinger Mihály: Az ujlaki rétegrendezés.^{[halott link]}
• Kajlinger Mihály: A tifusz 1903-ban.^{[halott link]}