A három királyság kora Kína azon hat évtizedig tartó történeti korszaka, amikor a Han-dinasztia bukása után az ország három királyságra, Vej(Wei)re (魏), Su(Shu)ra (蜀) és Vu(Wu)ra (吳) szétesve létezett.
Története
Az utolsó Han császár bukása után, 220-ban Kína három királyságra szakadt: az északi Vej(Wei)re, a délkeleti Vu(Wu)ra és a mai Szecsuan tartomány területét uraló Su(Shu)ra (más néven Su Han(Shu Han) 蜀漢). A három királyság évtizedeken át véres háborút vívott egymással, melyek évtizedekkel a Han-dinasztia hivatalos bukása előtt megkezdődtek. Ezek közül a leghíresebb ütközet a vörössziklai csata (Cse-pi cse csan(Chibi zhi zhan) 赤壁之戰) volt 208-ban, amikor is az északi hadurat, Cao Caót legyőzte az egyesített déli sereg. A csata kimenetele döntötte el, hogy a Han-dinasztia után Kína nem egyetlen erős kezű uralkodóház regnálása alatt él tovább, hanem több részre tagolódik. A hosszú hadakozás után végül a Cao Cao fia által 220-ban megalapított Vej(Wei) 263-ban legyőzte Su(Shu)t, 280-ban pedig Vu(Wu)t. 265-ben Vej(Wei) államban az egyik hadvezér megdöntötte az uralkodót és új dinasztiát alapított, így az ország újbóli egyesítése már nem Vej(Wei), hanem Csin(Jin) (晉) néven történt.[1][2]
A korszak hivatalos történeti műve a 3. században összeállított Három királyság története (Szan kuo cse(San guo zhi) 三國志) című történelmi krónika, de ezt a korszakot dolgozza fel a híres Ming-kori történelmi regény, A három királyság regényes története is.