Gustaaf Schlegel

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Gustaaf Schlegel
Thérèse Schwartze festménye
Született	1840. szeptember 30. Oegstgeest, Hollandia
Elhunyt	1903. október 15. (63 évesen) Leiden
Állampolgársága	holland[1][2]
Nemzetisége	holland
Szülei	Hermann Schlegel
Foglalkozása	sinológus
Kitüntetései	Stanislas Julien-díj (1887)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustaaf Schlegel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gustaaf Schlegel (Oegstgeest, 1840. szeptember 30. – Leiden, 1903. október 15.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Shī Gǔdé; magyar népszerű: Shi Ku-tö; kínaiul: 施古德) holland sinológus, természettudós.

Élete

Gustaaf Schlegel a szász származású, nagytekintélyű és elismert természettudós Hermann Schlegel (1804–1884) ornitológus, herpetológus fiaként született 1840-ben. A tudós környezetben nevelkedő Gustaaf hihetetlenül korán, már kilencéves korában kínaiul kezdett tanulni a japanológus J. J. Hoffmanntól (1805–1878), a források szerint kezdetben a szülei tudta nélkül.

Schlegel 1857-ben, mindössze 17 évesen utazott Kínába, melyen madarakat szeretett volna gyűjteni, hogy a kínai madárfauna tudományos leírását elvégezze, csakhogy előtte ezt a munkát Robert Swinhoe (1836–1877) brit természettudós már elvégezte.

1861-ben miután már megtanulta a kínai nyelv fucsou (fuzhou)i dialektusát, áttette székhelyét Kantonba, hogy a kantoni dialektust tanulmányozhassa. 1862-ben Batáviában vállalt tolmácsi munkát a holland gyarmati kormány Legfelsőbb Bíróságánál. Munkája mellett tudományos kutatással is foglalkozott, 1866-ban megjelentette monográfiáját a Tien-ti-huj (Tiandihui) (天地會), vagyis az „Ég és Föld Szövetsége” nevű titkos társaságról, majd még ebben az évben a kantoni prostitúcióról is írt egy jelentősebb tanulmányt.

1869-ben doktori fokozatot szerzett a Jénai Egyetemen, disszertációját a régi kínai szokások és szabadidős tevékenységek témakörében írta. Ez a dolgozata azonban nyilvánvalóan csak formalitás volt, hiszen addigra tudományos hírnevét a korábbi publikációival már megalapozta.

1872-ben egy súlyosabb betegség miatt Schlegel két év betegszabadságra kényszerült, amelyet Hollandiában töltött. Hazatérve találkozott egykori tanárával, Hoffmannal, aki megkérte, hogy vegye át tőle a holland–kínai tolmácsok képzésének feladatát. Schlegel elvállalta a munkát, és saját kérelmezésére 1875-ben kinevezték a leideni egyetem rendkívüli tanárává, majd 1877-ben kínai professzorává.

1878-ban feleségül vette Catharina Elisabeth Gezina Buddingh-t, de a gyermektelen házasságukat 1890-ben felbontották. Az utolsó éveit nagymértékben beárnyékolta a cukorbetegség, melynek szövődménye miatt mindkét szemére elveszítette látását. 1902-ben vonult nyugdíjba és a rákövetkező évben, 63 éves korában elhunyt. Posztja 1904-ig betöltetlen maradt, amikor is Jan Jakob Maria de Groot (1854–1921) vette át a helyét az egyetemen.

Munkássága

Schlegel legjelentősebb munkájának az 1866-ban publikált, a Tien-ti-huj (Tiandihui) titkos társaságról írt tanulmányát tekintik, melynek rendkívüli voltát többek között az adja, hogy mások számára hozzáférhetetlen bírósági anyagokat tudott forrásként felhasználni.

Élete főműve azonban annak a holland–kínai szótárnak (eredeti holland címe: Nederlandsch-Chinees Woordenboek met de transcriptie der chineesche karakters in het Tsiang-tsiu dialect hoofdzakelijk ten behoeve der tolken voor de Chineesche taal in Nederlandsch-Indië; kínaiul: 荷華文語類參) az összeállítása, amely 1882–1891 között összesen 4 kötetben jelent meg. Schlegelt ezért a munkájáért a sinológia legnagyobb szakmai elismerésével, a Stanislas Julien-díjjal jutalmazták 1887-ben. Jól lehet, a korabeli német nyelvű kritikák eredményét a sinológia Forth Bridge-e, illetve Eiffel-tornyaként aposztrofálták, Hollandián kívül mégsem tett szert különösebb nemzetközi jelentőségre. A szótár kiadója, a Brill soha korábban nem látott mennyiségben nyomtatta ki a szótárat, amelynek eladatlan példányait 1975-ben zúzták be. Schlegel reményei ellenére ugyanis nem a holland vált a sinológia nemzetközi nyelvévé. Emiatt vált vált mára szinte teljesen elfeledetté Schlegel kortársának, egykori mentorának, C. F. M. de Grijsnek a munkássága is, aki kizárólag hollandul írt és publikált.

Schlegel legidőtállóbb szakmai teljesítménye a máig az egyik legnagyobb tekintélyű sinológia szakfolyóiratnak számító T’oung Pao megalapítása, amelyet Henri Cordier-vel közösen 1890-ben indítottak útjára.

Jegyzetek

Irodalom

• ↑ Idema 2014.: W. L. Idema. Chinese Studies in the Netherlands: Past, Present and Future. Brill, Leiden, 2014 ISBN 9789004263123
• ↑ Otterspeer 1989.: William Otterspeer. Leiden Oriental Connections: 1850–1940. E. J. Brill – Universitarie Pres Leiden, 1989 ISBN 90 04 09022 3

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gustaaf Schlegel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.