Frunze Dovlatjan
| Frunze Dovlatjan | |
| Született | Frunze Vaghinaki Dovlatyan 1927. május 26. Gavar |
| Elhunyt | 1997. augusztus 30. (70 évesen) Jereván |
| Állampolgársága |
|
| Gyermekei | Mikael Dovlatyan |
| Foglalkozása | filmrendező, színész |
| Iskolái | Geraszimov Filmművészeti Intézet (–1959) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Tokhmakh cemetery |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frunze Dovlatjan (Gavar, 1927. május 26. - Jereván, 1997. augusztus 30.) szovjet-örmény filmrendező, színész.
Életpályája
A második világháború kitörése után családjával Jerevánba költözött, és a Központi Úttörőpalota színjátszócsoportjának tagjaként szerepelt. Tanulmányait félbehagyva vidéki színész lett, majd Jerevánban a Szundukjan Színházban statisztált. Közben a Jereváni Állami Színház Stúdiójában folytatott színi tanulmányokat. 1944-ben lépett először kamera elé. Később a moszkvai Filmművészeti Főiskola rendező szakán Szergej Geraszimov filmrendező növendékeként tanult.[1] Diplomáját 1960-ban kapta meg. Alkotói pályáját a Gorkij Filmstúdióban Lev Mirszkijjel együtt kezdte. Önálló művei közül nálunk is sikert aratott a Jó napot, én vagyok! (1965), amelyet a szovjet új hullám jeles alkotásai közé soroltak.
Filmjei
Filmrendezőként
- Ügyefogyott Rómeó (1961)
- Reggeli vonat (Utrenniye poyezda, 1963)
- Jó reggelt, én vagyyok! (Zdravsztvuj, eto ja!, 1965)
Színészként
- David Bek (1944)
- Anahit (1947)
- Labirintus (1995)
Jegyzetek
- ↑ Munkatársa is volt a Csendes Don forgatásánál.
Források
- Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 268.-269. old.
