Friedrich László

Nyitrazsámbokréti Friedrich László Sándor (Budapest, 1892. március 25.^[1] – Budapest, Józsefváros, 1958. november 6.)^[2] orvos, belgyógyász, az orvostudományok doktora (1958). Nagybátyja Friedrich Tivadar újságíró, lapszerkesztő.

Friedrich Vilmos (1864–1945) orvos, egészségügyi tanácsos és Pick Olga (1870–1948) fiaként született zsidó családban.^[3] A VII. kerületi magyar királyi állami gimnáziumban érettségizett 1908-ban.^[4] Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1914-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1912–1919-ben az egyetem Kórbonctani Intézetében Krompecher Ödön professzor mellett működött. Részt vett az első világháborúban és szolgálataiért megkapta a koronás arany érdemkeresztet és a Vöröskereszt II. osztályú érmét. 1919-ben kikeresztelkedett a katolikus vallásra.^[1] 1919–20-ban Berlinben Ehrmann tanár, majd 1921–1923-ban Frankfurt am Mainban Bergmann professzor asszisztense volt. 1923-tól az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) központi gyomor- és bélosztályának vezetőjeként működött. 1937-ben a brüsszeli Gastroenterologiai Társaság főtitkárának választották. 1939-ben meghívást kapott New Yorkba, Burnett professzor klinikájára, s a Medical Flower Hospitalba került főorvosnak és tudományos munkára nevezték ki. 1945-ben a Korányi Kórház II. számú belgyógyászati osztályának vezető főorvosa lett. 1946-ban „A gyomor-bél megbetegedések vizsgálati módszerei és elkülönítő kórisméje“ tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert. 1952-ben addigi tudományos munkássága elismeréseként megkapta az orvostudományok kandidátusa címet. 1956-tól a Balassa János Kórház belgyógyász főorvosává nevezték ki. 1958-ban – gasztroenterológiai tudományos munkáinak eredményeként – elnyerte az orvostudományok doktora kitüntető címet. Jelentős tevékenységet fejtett ki az emésztőszervi betegségek klinikumával és a gasztroszkópia gyakorlati megvalósításával kapcsolatosan, illetve a gyomorfekély sebészeti gyógyítása terén. Felfedezte a gyomorfekély ún. gy­rus-tünetét. A második világháború után jelentős szerepe volt a Magyar Gasztroenterológiai Egyesület megalapításában, amelynek előbb főtitkárává, 1948-ban alelnökévé választották.

Házastársa Winter Lívia volt, Winter Ármin és Hőnig Rozália lánya, akit 1932. augusztus 29-én Budapesten vett nőül.^[5]

A Fiumei Úti Sírkertben helyezték végső nyugalomra.^[6]

• A hányásról (Budapest, 1917)
• A visszatérő lázról (febris recurrens): közlemény a péterváradi várkórházból (Budapest, 1918)
• Gyógyszerhatásvizsgálatok a gyomron (Bársony Tivadarral, Budapest, 1924)
• Gyomoraciditás és pylorus (Bársony Tivadarral és Bokor Györggyel, Budapest, 1925)
• Az icterusról (Budapest, 1925)
• Adalékok az obstipatio diagnostikájához és therapiájához (Budapest, 1926)
• Chronikus gyomorvolvulus esete (Budapest, 1926)
• A gyomor és bél neurósisairól (Budapest, 1926)
• Therapiás vizsgálatok gyomorduodenum-fekélyeseken (Bársony Tivadarral, Budapest, 1926)
• Adatok az epehólyagbetegségek diagnostikájához (Bársony Tivadarral, Budapest, 1926)
• Adatok a gyomorduodenum-fekélyek Röntgen-kezeléséhez (Bársony Tivadarral, Budapest, 1927)
• Az epehólyag-megbetegedések diagnostikájáról (Budapest, 1927)
• Szakaszos gyomornedv-vizsgálatok gyomor és nyombél-fekélyeseknél 200 eset kapcsán (Budapest, 1927)
• A cholelithiasisról (Budapest, 1928)
• Levonhatók-e következtetések a gyomorbennék vizsgálatából? (Budapest, 1929)
• Antivírussal kezelt colitis esetek (Budapest, 1930)
• A cholecystektomiák utáni panaszok analysise és azok kezelése (Budapest, 1933)
• A tiszta alkohol hatása a gyomor motilitásra (Bokor Györggyel, Budapest, 1933)
• A gyomorsüllyedésről (Budapest, 1933)
• A gyomor-bélfekély diaetás kezelése (Budapest, 1936)
• A cholecystographiáról különös tekintettel annak társadalombiztosítási vonatkozásáról (Budapest, 1937)
• Taenia, echinococcus, trichinosis (Budapest, 1938)
• Érdekesebb gyomortükrözéssel (gastroskoppal) vizsgált esetek (Budapest, 1939)
• Összehasonlító vizsgálatok gastritises esetekben gastroscopos és Röntgen relief eljárással (Debrecen, 1940)
• Gastroskopos megfigyelések hasi műtétek után (Budapest, 1941)
• A gyomorbetegségek kórismeretének és gyógykezelésének újabb eredményei (Budapest, 1942)
• A gyomor belvilága epehólyagkiirtás után (Budapest, 1942)
• A fekélybetegség exogén tényezői, az ambuláns fekélykúrák, valamint a gastroskopia jelentősége (Budapest, 1943)
• Műtét utáni gyomorpanaszok elemzése (Budapest, 1943)
• A gyomorfekélyek megszaporodása a háború óta (Budapest, 1944)
• A hasi diagnosztika taktikája (Budapest, 1945)
• A gastrokopia helye a gyomor-diagnostikában (Budapest, 1947)
• Új májpunctiós eljárás (Policzer Miklóssal, Budapest, 1948)
• Új gastroskópos tünet nyombélfekélynél (Budapest, 1948)
• Anguillula intestinalis esete (Budapest, 1949)
• A gastroscopia jelentősége a gyomorfekély diagnosztikájában (Budapest, 1953)
• A laparoscopia szerepe a gyomorcarcinomák operabilitásának eldöntésében (Medgyes Árpáddal és Dénes Zoltánnéval, Budapest, 1959)
• Gastroskópia (átdolgozta és sajtó alá rendezte Fóti Mihály, Budapest, 1960; román–magyar közös kiadásban is)

• Koronás arany érdemkereszt
• Vöröskereszt II. osztályú érme
• Boas-díj (1921, Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoffwechselkrankheiten)
• Kiváló Orvos (1957)

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
• Fornet Béla (1958. november 23.). „Friedrich László” (Magyarország) 99 (47), 1625. o. (Hozzáférés: 2022. február 22.)  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8  
• Wolf Rózsi (1978. október 15.). „Friedrich László dr.”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 119 (42), 2577. o.