Darkó László

Darkó László (Torda, 1924. május 22. – Kolozsvár, 1970. február 13.) magyar művészettörténész, festő és restaurátor.

Régészeti, művészettörténeti és francia-német szakos tanulmányait a kolozsvári Ferenc József, ill. 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen végezte. Festészetet magánúton Gáll Ferenctől tanult. 1948-ban művészettörténeti doktorátust szerzett A tájképfestészet korszakai című értekezésével. Két ízben is hosszabb tanulmányúton volt Dániában. Művészeti évfordulókra írt megemlékezései (Manet-ről, Paál Lászlóról, Gustave Courbet-ról, Delacroix-ról) és időszerű művészeti kérdésekről írott kisesszéi, valamint úti jegyzetei az Utunkban jelentek meg (1958–67). Festői pályafutása mellett (főleg arc- és tájképeket festett) számottevő restaurátori tevékenysége. A kolozsvári Szent Mihály-templom helyreállításakor előbukkant falfestmény-töredékek feltárásáról és megőrzéséről a Kelemen Lajos Emlékkönyvben számolt be (1957); részt vett a nagyváradi püspöki palota (ún. Barokk Palota) falfestményeinek helyreállításában (1969).

• Kovács Árpád: Darkó László. Kolozsvár, 2010, Gloria Kiadó.
• Kovács Árpád: Darkó László falkép-restaurátori tevékenysége. In: Liber discipulorum. Tanulmányok Kovács András 65. születésnapjára. 381-392.
• Szőcs István: Búcsú Darkó Lászlótól. Utunk 1970/8.
• Lőrinczi László: Darkó Lászlót elragadta a halál. Új Élet 1970/6.

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.