Barna tinóru
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Imleria badia (Fr.) Vizzini (2014) | ||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna tinóru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna tinóru témájú médiaállományokat és Barna tinóru témájú kategóriát. |
| Barna tinóru mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A barna tinóru vagy barna nemezestinóru (Imleria badia) a tinórufélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, elsősorban fenyvesekben élő gombafaj.
Előfordulása
A barna tinóru előfordulási területe Európa, Ázsia és Észak-Amerika.
Megjelenése
A barna tinóru fiatalon félgömb alakú, majd szabálytalanul párnásan domború, idősebb korban kissé kiterülő kalapja 5-10, néha 15 centiméter átmérőjű, gesztenyebarna, később világosabb vörösbarna vagy olajbarna. Felülete fiatalon bársonyosan molyhos szőrű, később kopasz, nedves időben tapadós. A csöves termőrész a tönk körül öblösen bemélyed, feltűnően sápadt halványsárga, később sárgászöld, majd piszkos olajzöldbe hajlik. nyomásra kékül. A csőnyílások közepesen tágak, szögletesek. A tönk 5-12 centiméter hosszú és 1-4, néha 5 centiméter vastag. Alakja változó, gyakran hengeres, alján gyengén kihegyesedő, de vastag gumós, hasas is lehet, finoman korpázott. Húsa fehér, halvány sárgás, vastag, vágásra gyengén kékül.[1]
Életmódja
A barna tinóru inkább a savanyú fenyveseket kedveli, a lomberdőkben ritkábban fordul elő.
Felhasználhatósága
A barna tinóru jó szagú és -ízű, ehető gomba, szárítható is.
Magas a cink tartalma, gyulladáscsökkentő, koleszterinszint csökkentő tulajdonságait kutatások során vizsgálták.[2]
Források
- Barna tinóru a Fortissima Fungus honlapon
- Barna tinóru a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
- Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
