Barna bülbül
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pycnonotus barbatus (Desfontaines, 1789) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna bülbül témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna bülbül témájú médiaállományokat és Barna bülbül témájú kategóriát. |
A barna bülbül vagy berber bülbül (Pycnonotus barbatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Libéria nemzeti madara.[3]
Rendszerezése
A fajt Rene Louiche Desfontaines francia ornitológus írta le 1789-ben, a Turdus nembe Turdus barbatus néven.[4]
Alfajai
- Pycnonotus barbatus arsinoe (M. H. K. Lichtenstein, 1823) – Egyiptom (a Nílus völgye), Szudán, kelet-Csád;
- Pycnonotus barbatus barbatus (Desfontaines, 1789) – Marokkótól Tunéziáig;
- Pycnonotus barbatus gabonensis (Sharpe, 1871 – közép- és dél-Nigériától és közép-Kameruntól Gabonig és a Kongói Demokratikus Köztársaságig;
- Pycnonotus barbatus inornatus (Fraser, 1843) – dél-Mauritániától és Szenegáltól észak-Nigerig, nyugat-Csádig, észak-Nigériáig és észak-Kamerunig;
- Pycnonotus barbatus schoanus (Neumann, 1905)[2] – Eritrea, Etiópia felföldje, délkelet-Szudán;
Előfordulása
Afrika nagy részén honos. Kóborlásai során eljut Spanyolországba is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, szavannák, cserjések és sivatagok, mocsarak, folyók és patakok környéke, valamint szántóföldek, ültetvények, vidéki kertek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése
Átlagos testhossza 20 centiméter, testtömege 23-60 gramm.[6]
 |
Életmódja
Többnyire gyümölcsökkel táplálkozik, de ízeltlábúakat, nektárt, virágokat, magvakat és néha kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Szaporodása
 |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 23.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 23.)
- ↑ National Bird by Country, 2011. július 14.
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 23.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. július 23.)
- Mangoverde.com
- Birding.hu - magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
