Aranyhasú légyvadász
Aranyhasú légyvadász | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Pachycephala pectoralis (Latham, 1801) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Aranyhasú légyvadász témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyhasú légyvadász témájú médiaállományokat és Aranyhasú légyvadász témájú kategóriát. |
Az aranyhasú légyvadász (Pachycephala pectoralis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légyvadászfélék (Pachycephalidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1801-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa pectoralis néven.[3]
Alfajai
- Pachycephala pectoralis pectoralis (Latham, 1802) - Ausztrália keleti része
- Pachycephala pectoralis xanthoprocta (Gould, 1838) - Norfolk-sziget, eredetileg különálló fajként írták le.
- Pachycephala pectoralis contempta (Hartert, 1898) - Lord Howe-sziget, eredetileg különálló fajként írták le.
- Pachycephala pectoralis youngi (Mathews, 1912) - Ausztrália délkeleti része
- Pachycephala pectoralis glaucura (Gould, 1845) - Tasmania és a Bass-szoros szigetei, eredetileg különálló fajként írták le.
- Pachycephala pectoralis fuliginosa (Vigors & Horsfield, 1827) - Ausztrália déli része, eredetileg különálló fajként írták le. [2]
- Pachycephala pectoralis balim[2] Rand, 1940 vagy Pachycephala balim[1]
Előfordulása
Ausztrália, Indonézia, Új-Kaledónia, Pápua Új-Guinea, a Salamon-szigetek, Kelet-Timor és Vanuatu területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, mangroveerők, lombhullató erdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 19 centiméter,[5] testtömege 19–32 gramm.
Életmódja
Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik, alkalmanként gyümölcsöt, ritkábban magvakat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ a b A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ a b c A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj elterjedése és hangja
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap